Szumó (sumo)

A szumó birkózás több mint 2000 éves japán eredetű tradicionális küzdősport. A legtöbb küzdősporthoz hasonlóan a szumó eredete is az írott történelem kezdete előtti időkbe vezethető vissza. Az első írásos említése 712-ből származik, mely elbeszéli a japán szigetek istenektől való megszerzésének történetét, amely az elbeszélés szerint 2500 éve történt.

A japánok harcművészetnek és nemzeti sportjuknak tekintik, és úgy tartják, hogy a szamurájok hagyományai a szumóban élnek tovább. A szumó "tovább gondolásából" fejlődött ki több ma is ismert harcművészeti ág (pl.: jiujitsu, judo, aikido). Nem meglepő, hogy mind a mai napig nagyon sok szertartás és rituálé is kapcsolódik hozzá, mint például a küzdelmek előtti só szórás, amely a sintó vallásban a megtisztulás jelképe vagy a rituális tánc, amelynek során a birkózó egy kamival (istenség, szellem) küzd.

Eredetileg valószínűleg termékenységi szertartások része volt és az istenek szórakoztatását, jó szándékuk elnyerését szolgálta. Annyi bizonyos, hogy már a legkorábbi, a 8. századból fennmaradt japán nyelvű szövegekben is említik szumai néven, ekkoriban vezették be a császári szertartások közé.

A szumómérkőzés szabályai nagyon egyszerűek. A kör alakú küzdőtéren belül két versenyző csap össze a gjódzsi (döntőbíró) jelzésére és a cél, hogy vagy kiszorítsák az ellenfelet a körből, vagy arra kényszerítsék, hogy a talpán kívül valamelyik másik testrésze is hozzáérjen a földhöz. Aki hamarabb kilép vagy hamarabb földre esik, veszít.

A tradicionális szumóban a versenyzők csupán egy speciálisan megkötött mawashi-t (övet) viselnek, míg versenyszumóban engedélyezett az aláöltözet. Az övnek minimum háromszor át kell tekerednie a versenyző derekán. Az így megkötött öv vastagsága lehetővé teszi, hogy az jól megfogható legyen. Nagyon figyelni kell, hogy az öv ne bomoljon ki, különben elveszti a mérkőzést a versenyző.

A meccsek maguk rendszerint rövidek, sokszor csak néhány másodpercig tartanak. Tilos ököllel ütni, gyomrot vagy mellet megrúgni, az ellenfél haját tépni vagy szemét nyomni, ezekért azonnali leléptetés jár. A győztes személyének megállapítása és kihirdetése a gjódzsi feladata.

A mérkőzéseken alkalmazott „fogások” is az egyszerűségre törekednek. Íme pár technikai elem:

• ABISZE - Amikor az ellenfél curit próbál csinálni, a támadó a testsúlyát használja fel, hogy az ellenfél elessen
• CUKI - kézzel nyomni, ütni az ellenfél testét (általában nyújtott karral)
• CURI - a mavasinál vagy karjánál fogva felemelni és vinni az ellenfelet
• HIKI - az ellenfelet lefelé húzni
• JORI - az ellenfelet testtel nyomni (általában a mavasit fogva)
• KIME - a kar(oka)t az ellenfél karja(i) fonni a könyöknél és ez által használhatatlanná tenni
• OKURI - az ellenfél hátát nyomni
• OSI - az ellenfelet kézzel nyomni (általában hajlított karral és az ellenfél mawashi-jának fogása nélkül)
• VARI - az ellenfél felkarját fogni
• VARI-DASI - az ellenfelet a karjánál fogva kitolni a körből

Összességében 48 klasszikus szumó „fogás” ismert, az ezeken túlmutató technikák általában a hagyományos birkózásból és a judóból kerültek át.


Ha szeretnél közelebbről is megismerkedni a szumó sporttal, keress minket bátran edzéseinken!