Centrum Sport Egyesület

A muay-t mint a harcművészetet említő legrégebbi történelmi dokumentum egy 1411-ből származó legenda. A legenda szerint két harcos csatája döntötte el, hogy ki legyen a jövendő király.

1560-ból származik egy másik legenda ami egy csatát ír le a Fekete hercegként ismert Naresuan nevű Thai herceg és a Burmai trónörökös, Bayinnaung király fia között. Az összecsapás több órán keresztűl tartott és burmai korona herceg halálával végződött. A vezető nélkül maradt burmaiak akkor úgy döntöttek, hogy nem támadják meg a Thaiföldieket.

A XVIII. Század elején Somdet Prachao Suer király uralkodása (aki maga is a Muay igen jeles mestere volt) alatt a muay nagyon komoly fejlődésen ment keresztül.

A szóbeszéd szerint a király, aki a „Tigris” becenévre hallgatott, gyakran titokban eltávozott a palotából, hogy álruhában helyi tornákon vegyen részt, ahol általában legyőzte ellenfeleit.

Ebben az időszakban a muay-t az iskolákban tantárgyként oktatták és a katonai kiképzésnek is része volt. (az iskolai tananyagból a sok sérülés miatt későbbiekben kivették) A küzdelmek esetenként kegyetlenek voltak. Nem voltak súlykategóriák és menetek. A küzdők mezítláb voltak, öklüket kenderrel vagy gyapottal, esetenként bőrszíjjal tekerték be. A lágyékvédők kókuszhéjból vagy kagylókból készültek. Mindenfajta rúgás és ütés engedélyezett volt. Ha a küzdők a földre kerültek, ott folytatták tovább a küzdelmet. A küzdelmek feladásig tartottak. Ezért nem számított ritkaságnak, ha az összecsapás valamelyik küzdőfél halálával végződött.

A különleges harcmodor különleges felkészülést kívánt. Ezek a módszerek akár táboronként is változhattak. Természetesen nem voltak olyan modern edzőtermek, mint manapság. Az edzések a szabadban, esőben vagy a tűző napon folytak. Többek között a következők tartoztak az edzésmunkához: zsinórra erősített citromok órákig tartó öklözése (koncentrálás, pontos találatok fejlesztése) pálmafák ütése rúgása (csontok izületek erősítése), kötélre erősített súlyok emelése fogakkal (nyak és álkapocs erősítése), hosszútávfutás (lábak és tüdő erősítése), valamint a legfontosabb a küzdelmek gyakorlása. Nagyon sokat foglalkoztak az úgynevezett árnyékboxal. Így gyakorolták be az ütéseket, rúgásokat és a kombinációkat.

A modern Muaythai nem foglalkozik a formagyakorlatokkal. A világban nagyjában úgy is tudják, hogy a muaythai-ban ilyen nincsen. A régi időkben az ősi muay szintén tartalmazott formagyakorlatokat, amik nagyban eltértek technikai repertoárjukat illetőleg, a sokat látott karate formagyakorlataitól. Manapság inkább ugráló köteleznek, zsákolnak, paoznak (rúgó párna) és küzdenek a sportolók. Ez azért van, mert a muay mostanra egy jól jövedelmező küzdőorientált harcművészetté, küzdősportággá alakult. A formagyakorlatok értelmüket vesztették.

A harcosok részére kötelező volt egy speciális, főleg vegetáriánus étrend betartása. Az ebből az időszakból származó technikák egyike-másika, a mai napig változatlan maradt, ezek a „Tigris” király technikák néven ismertek. A muay-t valamikor Siam boksz néven ismerték mivel Thaiföld 1939-ig Siam volt.

A II. világháború után a muaythai sokat változott. A szabályok lefektetése vonzó küzdősporttá alakították, és sokan gyakorolják önvédelmi céllal vagy szabadidős sportként egyaránt. Jelenleg bonyolult feladat, Thaiföld harci művészetének kutatása.

Ennek egyik oka a Siámi királyság háromszáz éves véres függetlenségi harca Burmával szemben, amely során kirabolták és felégették a templomokat, lerombolták a művészeti alkotásokat, valamint Siám királyi levéltárát. Némi ismeretekre a vidéki levéltárakban fennmaradt, vagy más országokba elhurcolt dokumentumokban bukkanhatunk. Van olyan vélemény, hogy a muay Kínából érkezett Thaiföldre a XIV. században, amikor Siám külkereskedelme kifejlődött az Indokínai országokkal.

Hasonló de kevésbé ismert harcművészetet más indokínai országokban is gyakorolnak. Ezek az országok, Laosz, Kambodzsa, és Burma. A Vietnamból származó Viet Vo Fao viszont már sokban különbözik, és inkább hasonlít a karatéhoz.

Más elmélet szerint a Muaythai története a Thai törzs (jelentése: SZABAD) vándorlásaival kapcsolódik össze.

A törzs a XII.-XIII. században a dél-kínai Juang-Xi, Sichuan és Hubai tartományokból vándorolt a mai Thaiföld területére. A vándorlás folyamata különösen a XIII. században élénkült fel a mongol hordák észak felöl irányuló nyomása miatt. Ezért bizonyos források azt tartják, hogy a Muaythai eredete a Kínai boxban (kung-fu) keresendő de számottevő mértékben megváltozott. Más források szerint a Thai királyság és a szomszédos Burma, Khmer, Cham (Vietnam) államokkal folytatott szakadatlan háborúskodás idején alakult ki. Ez a feltevés is igen valószínű mivel ebben az időben volt a legnagyobb szükség a harcművészetekre. Szájhagyomány útján több legenda is fennmaradt. Egy kis ízelítő ezekből.

Egy 1411-ből származó legenda szerint két harcos csatája döntötte el, hogy ki legyen a jövendő király. A történet úgy hangzik, hogy az öreg Sen Muang Mu király halála után fiai Fang Keng és Ji Kumkan nem tudtak megegyezni, hogy ki kövesse a trónon. Mivel a konfliktus polgárháborúval fenyegetett, a két fél követői megállapodtak abban, hogy muay küzdelmet szerveznek, amely dönt a trónörökös személyéről. A Ji Kumkan pártjából való harcos győzött így Ji Kumkan lett a király.

Sok-sok legenda és publikáció ismeretes a Muaythai keletkezését és fejlődését illetően. Ezek egyike Pra Macha Dharmaracsa ( Pra Sri Canpet Csaota Pitsanulok ) királyról szól, aki 1569 - 1590 között uralkodott. A király nagy kedvelője és művelője volt a muay-nak. Mikor Ban Pandzsantéban rendezett vásárban bokszmérkőzéseket szerveztek, egyszerű embernek öltözött és részt vett a bokszpárbajokban. Azt mesélik, hogy valamennyi ellenfelét legyőzte. Néhány írás arról tanúskodik, hogy Pra Macha Dharmaracsa fiának Somdet Pra Naresuána ( 1590 - 1605 ) uralkodása idején a muay a katonai kiképzés formája volt.

Thaiföldön jól ismerik Nai Khanom Tom legendáját, aki 1767-ben, a Burma elleni háború idején fogságba esett és 7 évet töltött ott. 1774-ben egy, a király által rendezett hét napos ünnep során Burma fővárosában Rangunban bokszmérkőzéseket is tartottak.

Nai Khanom Tom is részt vett az ünnepi rendezvényen és a Burmai király jelenlétében tíz burmai harcos felett győzedelmeskedett. A király, akit megdöbbentett a thai fogoly művészi tudása, szabadsággal díjazta azt. Ettől az időtől kezdve számít a Muaythai nemzeti harci művészetnek. Akárcsak manapság, a régi időkben is mindig voltak külföldiek, akik kipróbálták harcművészeti tudásukat Thaiföldön az az Siamban.

1788-ban két francia fivér, (a Savate mesterei) akik korábban sok indokínai harcost legyőzetek, Siamba érkezett, hogy megmérkőzzön a Muay bokszolókkal. Első Rama király a mérkőzésre Muen Plant nevezte, aki megnyerte ezt a nemzetközi összecsapást.

A huszadik század elején a Muaythai olyan népszerűségre tett szert Thaiföldön, hogy valamennyi iskolában tantárgyként tanították. Azonban a diákok túlterheltsége, a súlyos sérülések és az összecsapásokat követő fatális kimenetelek miatt a kormány véget vetett ezeknek a tantárgyi óráknak. 1921-ben Szuan Kularpban felépítették az első ringet. Addig a kezeket lóbőrrel tekerték körül, amelyet később kenderzsineggel váltottak föl. Az ilyen módon körültekert kezet néha enyvbe mártották, melyet üvegtörmelékkel kevertek. Egyetlen védőfelszerelés, amelyet a bokszolók használtak, kókuszdióhéj vagy kagylóhéj szolgált a lágyék betakarására.

1929-ben a Thai box eszközei közé került a modern bokszkesztyű. Új szabályokat és súlycsoportokat vezettek be. Hetedik Rama király országlása idején néhány bokszstadiont építettek föl. A Ratchadamnoen bokszstadion építését 1941-ben kezdték el, de a II. Világháború miatt csak 1945-ben fejezték be. A stadion első managere Pramout Puengszuntorn lett. Később a stadion managere Csalerm Cseoszakul lett, aki 1952.-ben megalapította a Ratchadamnoen  Co. LTD-t.

A Thaiföldiek nagyon büszkék a hagyományos harcművészetükre. Népszerűségét a kosárlabda amerikai, és a labdarúgás, európai népszerűségéhez lehet hasonlítani. Majdnem minden Thai férfi ismeri legalább a sportág alapjait.

A Muaythai több tekintetben különbözik a karatétól és a Kung-Fu-tól. A Muaythai-ban a rúgásokat és ütéseket teljes erőből viszik be, nem fogják vissza őket. A harcosok még ma is mezítláb küzdenek bokagumit viselve lábukon és ökölvívó kesztyűt a kezükön. Manapság is nagy népszerűsége van az úgynevezett bandázs harcnak. Ekkor a harcosok nem viselnek kesztyűt csak bandázst a kezükön. A koncentrációt, az erőt, a reflexeket, az időzítést állandó küzdőgyakorlatokkal fejlesztik. Ezen kívül rúgó és ütőzsákokon gyakorolnak. A szükségtelen sérülések elkerülése érdekében az edzéseken védőfelszereléseket használnak.

Ha megnézzük, hogy hogyan gyakorolnak a Muaythai harcosok nem nehéz megérteni, miért győznek általában más stílusok képviselői ellen vívott csatákban. A zene, amit a mérkőzések előtt valamint a mérkőzések alatt játszanak speciális vonzerőt, és megkülönböztetést kölcsönöz a Muaythai-nak. A küzdelmet ritmikusan követő zenekarban dob, pengetős, és jávai fúvós hangszer szerepel. Természetesen minden zenész jól ismeri a Muaythai-t. A harc előtti rituálét Wai khru-t (tisztelet adás a mesternek) térdelő helyzetben adják elő a régi szokásnak megfelelően. Ezután a harcos eltáncolja a ram muay -t. A harcos egy lassú táncra emlékeztető mozdulatsort hajt végre, ami a Muaythai-t szimbolizálja. A ram muay alatt a harcos megtisztítja a szívét a félelemtől és felkészül a küzdelemre. Az egész rituálé több percig tart és a harcos iskoláját a Thai mesterek felismerik a mozdulatokról.

A rituálé után a harcosok a ring ellenkező sarkaiba mennek, (kék és piros) ahol miután az edző és segítői kiadták instrukcióikat a gong jelére várnak. Közvetlen a mérkőzés megkezdése előtt veszik le a mongkon-t azt a fejpántot, amit a rituálé alatt a fejük köré tekerve viselnek, ami a hagyományos viselet része. A mongkon állítólag az ősi időkben rongyba tekert imatekercsekből állt, amit olyan szorosan tekertek a fejre, hogy az a küzdelmek alatt sem jött le. A harcosok úgy tartották, hogy ez megvédi őket a szerencsétlen sérülésektől.

Egy másik tradíció az a szokás, hogy a kezdő harcosokat temperamentumuk, küzdőképességük és karakterük szerint nevezik el. Mint ahogy Délkelet-Ázsiában gyakori, a beceneveknek figuratív jelentése van. Igen gyakori becenév a tigris, zöldsárkány, kobra stb., amik az állat egyes jellegzetességeit, bátorságát, erőszakosságát, gyorsaságát szimbolizálják.

A küzdelmek 5 menetből állnak, minden menet 3 perces, a pihenők 1,5 percesek. A ringen belül mérkőzésvezető felügyeli a küzdelmet, a ring oldalain, pedig 3 pontozó bíró ül. A pontokat minden menet végén összegzik és a végső összeg, dönti el ki a győztes. Leütés esetén (ami elég gyakori) a vezetőbíró tízig számol. Bangkok két legnagyobb sportcsarnokában (Ratchadamnoen, Lumpinee) felváltva másnaponként vannak rendezvények, tehát minden nap jut látványosság a „nagyérdeműnek”. A heti háromszori TV-közvetítés is a Muaythai népszerűségét jelzi. A stadionok majdnem mindig tele vannak, de ha a legjobbak küzdenek nagyon nehéz jegyhez jutni.

Amerikában a muaythai eleinte nem kapott teret. 1972-ben Nijom Praszertszon, aki Thaiföld bajnoka volt, és partnere Tong Tritara Los Angelesben megnyitotta az első USA-beli Thai-box iskolát, ám a tanulni vágyók hiánya miatt bezárta kapuit. Kis idővel később Csaj Sziriszute nyitott iskolát ugyan itt, de Ő sem aratott nagy sikereket. Csak 1977-ben a kick-box-karate világbajnok Benny Urqides és Thaiföldi Narongnoi Kiatti Bandit között, Los Angelesben lefolyt mérkőzés után terjedt el az USA-ban a Muaythai. Az összecsapásra március 12-én került sor az Olimpiai arénában. Narongnoi abban a pillanatban ütötte ki Urqidest, amikor a gong a menet végét jelezte és így a küzdelem eredménye nyílt maradt. Ezt az eseményt követően kezdték átvenni a kick-box hívei a Muaythai technikákat.

Thaiföldi harcosoknak a harcművészet különböző stílusait képviselők között, Los Angelesben 1982-ben és 1984-ben rendezett mérkőzéseken elért meggyőző győzelmei után, valamint a Bankokban rendezett 1982 évi világbajnokságon aratott győzelmeiket követően, az USA-ban kampány indult a Muaythai ellen. A Muaythai ellenfelei „halálos sportnak” kezdték nevezni. Ennek ellenére a Thai-box az USA-ban folyamatosan fejlődött. Ezen a téren Tong Tritara, Gerard Fino, Chan Cai számít vezető szakembernek.

Sokkal kedvezőbb klíma alakult ki a Thai-box fejlődése számára Európában. A Muaythai népszerűvé vált Belgiumban, Németországban, Franciaországban, Nagy-Brittaniában, Hollandiában.

Nagy népszerűségre tett szert a Thai-box Hollandiában. A Muaythai hollandiai úttörői a Csakuriki iskolából való Tom Harrinck és a Meidzsiró-Gymből való Jan Plas. Hollandiában a Thai-box születési évének 1976-ot tekintik, amikor mérkőzést rendeztek a Csakuriki és a Medzsiro-Gym. között. Hét összecsapásból négyet a Csakuriki Gym. sportolói nyertek meg.

1977-ben Thom Harinck öt bokszolójával Thaiföldre utazott a Ratchadamnoen stadion sportolóival tervezett mérkőzésre. A hollandok jó felkészítést kaptak. Tapasztalatokat szereztek, és eközben két találkozót meg is nyertek. 1984 januárjában konzulesként a hivatalos európai struktúrák létrehozása érdekében Hollandiába látogatott a Ratchadamnoen stadion Managere, Csalernong Cseoszakul és Thaiföldi Bokszbizottság felelős titkára Montri Mongkolszawat.

Január 15-én Amszterdamban nyolc európai ország megalakította az európai Muaythai Szövetséget, amelynek elnökévé Thom Harinckot választották. Ugyan ekkor hozták létre a Muaythai Világszövetséget, amelynek elnöke Montri Mongkolszawat lett. A szövetség tagországai Thaiföld, Japán, Korea, Fülöpszigetek, Hongkong, USA, valamint Európa országai lettek. A volt Szovjetunió országaiban a Muaythai, Rigában, Minszkben, Odesszában, Kurgánban, Karagandában és Novoszibirszkben ért el magas szintet.

Magyarországon az 1980-as évek közepén jelent meg a Thai-box. 1994-ben alakult meg a Magyar Thai Box Országos Sportági Szakszövetség Kató Mihály elnökletével és BataTamás vezetésével. Kató Mihály tragikus körülmények között bekövetkezett halála után a Szakszövetség 1977-ben ujjá alakult, és felvette a kapcsolatot az IFMA, IAMTF, WMTC, világszervezetekkel. A Szövetség klubjai közül szép eredményeket értek el nemzetközi versenyeken: Debreceni Wolfer Gym, Fark Vilmos vezetésével. A Budapesti Moró Gym, Moró Endre vezetésével.  A Gyulai Thaibox Gym, Szántó Ernő vezetésével. A Veszprémi Thaiboksz klub, Kiss Dénes és Süveges Szilárd vezetésével.

Legújabban a Rech Team, Rechák György vezetésével, kinek versenyzője (Vörös Roland) történelmet írt, mivel Magyarországról elsőként vívott mérkőzést a Rachadamnoen stadionban, amit egy tökéletes könyök technikával meg is nyert.